Volt nekem például egy barátnőm.
Valójában nem az én barátnőmként került a képbe, hiszen a gyerekem apjának volt a csoporttársa – és egy darabig a csaja is az egyetemen.
Egy-két évtizeddel később immáron vendégségbe járkáltunk hozzájuk, ha Budapestre jött, találkoztunk kettesben is. Jóban lettünk. Annyira, hogy amikor a férje megcsalta, én tartottam benne a lelket (pontosabban: én is, nyilván voltak mások is a projektben), emlékeim szerint sikerült lebeszélnem néhány kevésbé nagyvonalú húzásról, így sikerült megőriznie a méltóságát a válásig. Nem tudom, mi volt pontosan a sztori, csak halovány emlékeim vannak. De arra emlékszem, hogy vele voltam, hogy támogattam.
A lényeg az, hogy barátok lettünk, olyanok, akik sok mindent megosztanak egymással. Én már akkor rég nem voltam együtt a gyerekem apjával, szándék sem volt erre, de esett szó róla is ezen beszélgetések alkalmával.
Mondom: sokat beszélgettünk, őszintén, barátsággal.
Egyetlen egy dolgot felejtett el megemlíteni, hogy mindeközben összejött a gyerekem apjával.
Ami tényszerűen nem baj, persze, csak ez egy olyan infó volt szerintem, ami valamelyest azért másképpen irányított volna ezeket a beszélgetéseket... Meg hát, a helyzet is átformálódott volna. Meg hát, ha már a sorsunkról értekezünk, talán illik beleszőni a további sorsfordító eseményeket is, ha már a másik az idejét, a szeretetét és a gondolatait is szívvel bocsájtotta közre.
Azt hiszem 7 évig nem beszéltünk. Ma sem vagyunk barinők, de már nem egy összcsaládi rendezvény volt, ahol mindketten megjelentünk, békében és távolságtartó ismeretségben.
Lehettünk volna barátok is.
Szerintem egyszerű a tesztje a dolognak. Ha felmerül benned, hogy valamit elmondj-e vagy sem a másiknak, és ez a dolog valamely elemében érinti őt is – noha természetesen ez a te életed –, akkor tedd fel magadnak a kérdést: Ha elmondom neki, akkor utána esetleg másképpen fog viselkedni/másképpen fog megnyilvánulni? Ha erre szerinted is igen a válasz, akkor jobb, ha elmondod.
Mert amikor visszatekint a viselkedésére és a megnyilvánulásaira – már a dolog ismeretében, lehet, hogy megalázva/becsapva/elárulva érzi majd magát.
És ha elég büszke és makacs az illető, megeshet, hogy soha többé nem lesztek barátok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
