Évek óta állok a peronon, és csak várok.
Néha kiírják, hogy jön a vonatom, de valahogy mégsem ér ide.
Vagy, ha jön is, csak lelassít, s amikor felugranék rá, tovább robog.
Már nem is integetek utánuk, elfáradt a karom. Fáj is.
Unom már ezt a peront. Minden szegletét ismerem.
A következő vonattal elmegyek. Akárhova indul.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pandanadi.blog.hu/api/trackback/id/tr5014812464
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
