Pandanadi

Kis színes.

Tegnap este a Fő tér közelében hagytam a kocsit. Az első hibát ennél a parkolásnál követtem el: nem néztem meg, melyik zónában vagyok... Az oszlop túl messze volt.

Sebaj, benne van a telefonomban a szám úgyis, reggel 8-kor indítok otthonról egy SMS-parkolást.

Nem volt meg a szám.

A neten lehetetlen kibogarászni az infót, hogy a hely hova tartozik és milyen telefonszámot rendeltek hozzá. (Tudom, app, megvan rá a magyarázat, miért nem.)

Két lehetőség volt, vagy a 0302-es, vagy a 0304-es zónában tartózkodik a bohócautó. Gondoltam, átjárok az eszükön, mindkét helyre elküldöm az SMS-t. Erre ők is túljártak az én eszemen, mert a 2. után törölték az elsőt.

Törtem a fejemet, de aztán úgy döntöttem, mégis inkább a törölt izé lesz a jó, úgyhogy ismét beparkoltam oda. ÉS leállítottam a másikat, noha még az üzemidő indulása előtt voltunk...

Gondolom, a processzoruk ekkor kezdett el felmelegedni.

Aztán valahogy elküldtem az előző este készített fotót a parkolási társaságnak. (Ami csak azért volt kínos, mert amikor kicsivel később, egy komolynak mondható megbeszélésen az eszembe jutott, elkezdtem röhögni.)

Fél 9-kor értem a kocsihoz, természetesen NEM a megfelelő zónát választottam, de megelőztem a parkolóőrt. Ekkor a szokásos üzenettel leállítottam a parkolást.

Nem állt le.

11 előtt kaptam egy SMS-t, hogy nemsokára lejár, hosszabbítsak. Ekkor sikerült leállítanom.

A belvárosban a ház udvarán parkoltam. Mivel csak egy borítéktáska volt velem, pöttyös, az a kulcscsomó már nem fért el benne, a kocsiba visszapakolt zacskóba csúsztattam, és bezártam a kocsit. Az már csak visszafele, közeledve a kapuhoz jutott az eszembe, hogy baszki, ha valaki becsukta a kaput, nemhogy ki nem jutok onnan, de be sem, hiszen a kulcs a kocsiban van...

A folytatást a fantáziátokra bízom...